Bolondok Hajója

Ma Magyarország államadósságának szerkezetét feloszthatjuk deviza és forint adósságra. A deviza adósságon belül megkülönböztetjük a deviza hitel (mint például: IMF hitel) és a deviza állampapír alapú adósságot, a forint adósságon belül pedig beszélhetünk forint alapú kincstárjegyekről, kötvényekről, és hitelekről. A közhiedelemmel ellentétben az államadósságunk kis része származik IMF – vagy külföldi – hitelből, míg jelentős része forint alapú állampapírokban van.

Mostanság egyre többször hallani az IMF hitelről, mint egy védőhálóról, sokan ezt kudarcnak vélik be, hazánk eladását a külföldi tőkének, az államadósság további növelését.  Félig-meddig igazuk van, de erős csúsztatás azt mondani, hogy ettől nő leginkább az államadósság. Magyarország jórészt piacról fedezte az államháztartási hiányait, ám a piacról felvett hitelek mindig nagyobb kamattal járnak, mint egy IMF hitel. Jelenleg a lakossági állampapírok 7,75%-8,00%-os kamat körül mozognak, míg egy IMF hitel átlag 3,5%-os kamattal jár. A mostani előkészületi stádiumban lévő IMF hitelről érdemes tudni, hogy ez egy védőháló jellegű hitel. 2008-ban Magyarország egy SBA (Stand-By Arrangements) hitelt vett fel, azaz egy készenléti hitelt, amit ha nem hívunk le, akkor kamatot se kér érte az IMF, csak egy minimális összegű készenléti díjat.  Ez közvetlen nem növeli az államadósságot, csak abban az esetben, ha lehívja az aktuális kormány. A 2008-ban felvett hitel ellen felszólalt többször is a Fidesz, ennek ellenére miután kormányra kerültek ők is lehívtak az elődjeik által felvett hitelkeretből.

Ma Magyarország valószínűsíthetően egy PLL (Precautionary and Liquidity Line) hitelt fog kapni, ami szintén egy elővigyázatossági hitelkeret, amit szigorú gazdaságpolitikai feltételekhez köt az IMF. Jelenleg erről folyik a vita, amíg az IMF nem lát olyan intézkedéseket, amik biztosítanak egy minimális közeledést a makroökonómiai egyensúly felé, illetve nem látja, hogy sok kifogásolt intézkedésen változtatna a kormány, addig nem lesz megállapodás. Bár politikai feltételekhez nem kötheti az IMF a hitel megadását, és hivatalosan nem is teszi, a gazdaságpolitikát a politikától nehéz szétválasztani.  Jelenleg a labda ide-oda pattog, a felek egymásra mutogatnak, hogy ki miatt nincs még megállapodás. A kormány szerint az IMF miatt, az IMF szerint a kormány miatt. De nézzük tovább, mit jelent a piacról való finanszírozás?

Ha az állam nem akar külföldi hitelintézetekkel tárgyalni, és feladni a gazdaságpolitikai elveit, akkor folyamodhat a piachoz, hogy onnan finanszírozza magát.  Ennek meg vannak az előnyei, és hátrányai egyaránt. A piacról felvett hitelek alatt az állampapírokat értjük, amik fix kamattal rendelkeznek ( az IMF hitellel szemben) , viszont jóval magasabbak ezek a kamatok (7-8-9%).  Ha az ország nemzetközi megítélése rossz, mert mindenki úgy gondolja hogy ez az állam nem igazán stabil, ebben az esetben az államnak magasabb kamatot kell ígérnie, hogy vonzza a befektetőket, egy stabil ország, kiszámítható gazdaságpolitikával alacsony kamattal is el tudja adni az állampapírjait. Magyarország jelenlegi politikai életét tekintve nem tartozik a megbízható államok közé, így muszáj magas kamatot ígérni, hogy elvigyék az állampapírokat. 

Az adósságunk szerkezetéről sokak fejében tévhit él. A jelenlegi államadósság  26%-a deviza állampapírokban van (külföldi befektetők által vásárolt állampapírok, magas kamattal), 20%-a deviza hitel (például IMF hitel) , 3%-a forint alapú hitelben, 39%-a forint alapú kötvényekben, és 12%-a kincstárjegyekben.  Láthatjuk, hogy nagyrészt állampapírokban van adósságunk, és nem közvetlen hitelekben. Az államadósságunk nagyságát illetően sokak elszörnyednek, annak ellenére hogy a mai világban nincs olyan ország, akinek ne lenne államadóssága, Európa legerősebb gazdaságának, Németországnak az államadóssága 80% felett jár, és talán csak 1-2 példát tudna az ember hozni az északi államok közül, akiknek 6-7% az államadósságuk (például Észtország).

A piacon jelenleg várakozások vannak az IMF hitelt illetően, ami hosszú távon a forint gyengüléséhez, és a külföldi befektetők bizalmának csökkenéséhez vezet, így kénytelenek leszünk a piacról továbbra is magas kamattal finanszírozni magunkat. Egy esetleg IMF megállapodás esetén, a befektetők bizalma nőne, ettől erősödne némiképp a forint is, és megtehetnénk, hogy az állampapírokat alacsonyabb kamattal értékesítsük.