Sokan hadakoznak azzal az állítással, hogy az EU tönkretette a magyar mezőgazdaságot, és ha ezt nem teszi, akkor regionálisan, vagy akár világszinten is mezőgazdasági hatalmak lehetnénk. Az állítás kissé elrugaszkodik a valóságtól, és ferdít. De mi áll a hátterében annak, hogy a mezőgazdaságunk hanyatlik?
Természetesen nem lehet az EU-t teljes mód felmenteni, mert sok téren visszaszorította a magyar mezőgazdaságot, de igazándiból ez csak hab a tortán, nem ettől ment tönkre. Az okokat a rendszerváltásban kell keresni, illetve a rendszerváltás hibájából adódó birtokszerkezetben. A szocialista időkben államosított, és szövetkezetekbe összetömörített mezőgazdasági birtokszerkezet jól működött, annak ellenére, hogy a kollektivizálás erőszakosan történt. ( lényegében helyrehozta az előtte lévő rendszer földosztását) A mai mezőgazdasági helyzet fő problémája az, hogy törpebirtokok nem képesek piacra termelni, sőt sokuk még önellátásra is alig. A rendszerváltást követő 1991-es és 1992-es kárpótlási törvények lényegében visszaállították a törpebirtokokat. Nem csak a szövetkezeti területekből táplálkozott a kárpótlás, hiszen 900 ezer ha területre, mintegy 1300 ezer ha igény állt. 1990-ben a termelő földeknek még csak 7%-a volt magántulajdonban, míg az ezredfordulóra már 90%-a (a maradék 10%-ot az államtól bérlik). Az ’90-es évek közepén a magántulajdonban lévő földek több 81%-a rendelkezett 1 ha alatti termőterülettel, a 2000-es évre 71%-ra csökkent ez az arány, de ezeknek a törpebirtokok éves termelési értéke nem haladja meg az 1 millió forintot. Az átlagos üzemnagyság a 2002-es évben ( 6,7 ha) is bőven az EU átlag alatt volt ( 19 ha).
A mezőgazdaságban alkalmazottak száma is jelentős mértékben csökkent, míg rendszerváltáskor a munkaerő 17,4%-át foglalkoztatta a mezőgazdaság, 2001-re ez 6,7%-ra csökkent. Számszerűen: 1990-ben 813 ezer ember dolgozott a mezőgazdasági szektorban, 2000-ben már csak 251 ezer. Ez részben magyarázható a 35%-os termelés visszaeséssel, a mezőgazdasági szektor adósságának megkétszereződésével, és azzal, hogy a törpebirtokok többségét az emberek mellékállásban művelték, vagy hobbi szinten kereset kiegészítésként. A mellette működő gazdálkodó szervezetek közel háromnegyede pedig maximum 9 főt foglalkoztatott, és csupán 11%-uk foglalkoztatott 50 embernél többet. Ez a hatalmas méretű munkaerő csökkenés a vidéki munkanélküliséghez, illetve a vidék elszegényedéséhez vezetett.
További kellemetlen hatással volt a mezőgazdaságunkra az agrárolló szétnyílása, tehát az inputok ára gyorsabban nőtt, mint a termelői árak. Ehhez hozzájárult többek közt a tulajdonjog-bérleti jog kérdése, mivel az 50 ha-nál nagyobb termőterülettel rendelkező gazdaságok 75%-a úgy bérelte a földet, így ez fix termelési költségként jelent meg. Ezt a problémát bebetonozta az 1994 évi földtörvény, ami sokban korlátozza a nagy gazdaságok kialakulását (1994. évi LV törvény. 5.§), illetve megakadályozza jogi személyek földvásárlását (1994. évi LV törvény. 6.§), így a nagy tőkével rendelkező beruházók vásárlását. A külföldi tőke kizárása a mezőgazdaságból (1994. évi LV törvény. 7.§) már kissé harapósabb téma, hiszen sokan ezt a magyar földek eladásának vélik. Érdemes azonban abba belegondolni, hogy mi most üres zsebbel ülünk a föld felett, és foggal-körömmel védjük, a külföldi tőke viszont tudna mit kezdeni is, neki meg van hozzá a pénze. A növénytermelő egyéni gazdálkodások 56%-a csak saját fogyasztásra termel, és csak 19%-uk termel elsősorban értékesítésre, míg az állattartó egyéni gazdálkodások csupán 2,2%-a termel értékesítésre a 2003-as évben. Ezek mellett a körülmények mellett a mezőgazdaság GDP-ben való részesedése az 1989-es 13,7%-ról 2001-re 4,1%-ra csökkent, míg az exportbevételek részesedése ugyanezen intervallumon 22,8%-ról 7,5%-ra csökkent.
Láthatjuk, hogy az EU-ba való belépés előtt is csökkenő tendenciát mutatott a mezőgazdaság, így nem okolhatjuk az EU-t azzal, hogy egyedül ő a felelős a mezőgazdasági mutatók csökkenéséért. Az EU költségvetésének kiadási oldalának nagy részét – mint már azt említettem előző írásomban – a támogatási alapok teszik ki, és ezen támogatási alapoknak jelentős hányada a mezőgazdasági , illetve vidékfejlesztési támogatás. A termelési támogatások mezőgazdasághoz viszonyított arányát a PSE mutató adja meg. A 2000-2003-as intervallum átlag PSE értéke 11% volt, míg az EU csatlakozás után, 2004-2010-es időszakon már 15%. Az EU-ban az üzemméret kifejezésére a standard fedezeti hozzájárulást (SFH) használják, s egy egység (EUME) 1200 eurónak felel meg (akkori áron 306 ezer forint). Az egyéni gazdálkodások 80%-a az 1 EUME értékhatár alatt marad, és évente átlag 70 ezer forint hozzáadott értéket termelnek meg, amiből ha levonjuk a költségeket, akkor kicsivel több mint 100Ft/nap-os jövedelmet kapunk. Ez alapján a rendszer alapján, azt az üzemet tekinthetjük életképesnek, amelyik SFH-ja 5 EUME ( 1,5 millió forint), aminek a pályázatoknál van szerepe (hiszen nem érdemes olyan üzemet támogatni, amelyik teljesen életképtelen), ám ezt az értékhatárt leszállították 3 EUME értékre, így sokkal szélesebb lett a támogatottak köre, és sokkal több irányba folyt el a pénz, sok helyre értelmetlenül.
Bár Magyarország birtokszerkezetének és tulajdonjogi változásának köszönhető a drasztikus csökkenés a mezőgazdaságban, hozzá kell tennünk, hogy a mezőgazdaság jelentősége más országokban is csökken. Az EU-15 tagállamainak mezőgazdasági foglalkozásúak 2001-es évi átlaga 4,3%-ra csökkent. Nem szeretném az EU-t mentegetni minden bűne alól, hiszen a cukorgyáraink szétverése fájó pont (annak ellenére, hogy nem az volt gazdaságunk motorja), és még sorolhatnánk a bűneit, ezzel az írással arra szerettem volna rámutatni, hogy a mezőgazdaságunk hanyatlása a rendszerváltást követő évek kapkodásának, a hibás földtörvény, és a világgazdasági viszonyok (mezőgazdaság háttérbe szorulása) változásának következménye, és a hanyatlás már jóval az EU csatlakozás előtt elkezdődött.
Forrásjegyzék:
Dr. Varga Gyula – Az üzemi és vállalati struktúra és a termelés koncentrációja az EU-tagság tükrében
Kiss Judit – A magyar mezőgazdaság világgazdasági mozgástere
Agro Napló 2011/04 – A magyar mezőgazdaság PSE mutatója 2000
1994. évi LV. törvény a termőföldről
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SzökeCiklon 2012.04.17. 13:15:39
Egy matróz 2012.04.17. 14:11:18
pötsch 2012.04.19. 21:10:52
A másik ok az ésszerűtlen döntések, persze a kormányunktól.Gabona exportban jók vagyunk, de még sok minden másban is jók lehetnénk.Csak szemezgetek egy kicsit ezekből a döntésekből
1.BB-borkombinát:külföldön is nagy híre volt, nyereséges cég volt, eladták a Heinkelnek.6000 ember vesztette el munkáját!Ne tévesszen meg senkit hogy a mai napig lát BB-pezsgőt a boltokban, a név megmaradt, csak most Budafokon készítik.
2.Cukorgyárak számát tekintve szintén elég jól álltunk.Ma már csak 1 db van Kaposváron.Ez is nyereséget termelt, sok embernek adott munkát, de Gyurcsány úgy döntött hogy jó lesz a birka népnek duppla áron is a cukor.
2.Sok száz hektár jól termő földet adtak el külföldieknek, persze áron alul, nehogy megérje nekünk.Lehet némi adó bevételt nyerünk vele, de amit ott megtermelnek, az nem marad itt, megy ki külföldre.