A Jobbik 2003-as alapítása óta komoly politikai tényezővé nőtte ki magát. Sokan a gazdasági válság számlájára írják a hirtelen térnyerést, azonban a szélsőséges nacionalizmus előtérbe kerülése egyéb közérzeti és társadalmi problémákra vezethető vissza.

  A szélsőjobboldali eszmék iránti társadalmi igényt mérő Derex (Demand for Right-Wing Extremism Index) közreműködésével a Political Capital (már másodszorra), tizennyolc európai országban mérte fel a szélsőjobboldali tömörülések üzeneteire fogékony, és azzal azonosulni tudó csoportok méretét és jellemzőit. A felmérés részletességét, és ennél fogva megbízhatóságát jelzi a huszonkilenc változóra, és négy alindexre lebontott elemzés - mint például előítéletesség és jóléti sovinizmus, rendszerellenesség, jobboldali értékorientáció, félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus. A felmérés eredményei nem igazolják azokat a feltevéseket, miszerint a szélsőjobboldali pártok felemelkedése, így Magyarországon a Jobbiké, nagyrészt a gazdasági válsággal lenne indokolható. Főleg különböző társadalmi problémák okozzák a szélsőséges nacionalisták, és az úgynevezett „attitűd-szélsőségesek” számának megsokszorozódását. Az attitűd-szélsőségesek azonban nem azonosak a szélsőjobbos szavazókkal, ők általában más párthoz (leginkább a Fideszhez) tartoznak, vagy egyáltalán nem szavaznak. Ez a csoport azonban szépen lassan utánpótlást is ad a szélsőjobboldali szavazótáboroknak. A kis kitérő után azonban itt a magyarázat: a nyugati világban főként a bevándorlók okoznak társadalmi feszültséget, Kelet-Európában leginkább a különböző etnikai csoportok (mint például a cigányok) nem megfelelő asszimilációja, és újabban a háttérhatalmi erők – ezzel párhuzamosan a zsidók – elleni érzetek. Magyarországon a kelet-európai kettőshöz még hozzájött egy harmadik, fontos esemény, a 2006 őszén kirobbant politikai botrány. Ennek a hármasnak a frigyéből született hát a mai magyar szélsőjobb, aminek nem maradt más dolga, mint az aktuálpolitikai botrányokból magát hizlalni. Tehát, ahogy Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője fogalmazott: „2006 kitüntetett év a haza szélsőjobb közelmúltjában.”
  Természetesen szélsőséges ideológiák minden országban vannak, ám az igazán fontos kérdés az, hogy mennyire képesek politikaformáló tényezővé válni. A fentebb említett 2006-os év a politikai nyelvezetben is „felfrissülést” hozott, hiszen a Jobbik térnyerésével, a korábbi virágnyelvet elvetve, mindennapossá és elfogadottá vált a nyilvános zsidózás és cigányozás - amiben alapjában semmi baj, hiszen ha közhelyes szeretnék lenni azt mondanám, nevezzük nevén a gyereket. Azonban a Jobbik egyes képviselői olyan primitív környezetben teszik ezt, ami nem teszi lehetővé, hogy komoly pártként lehessen tekinteni rá. Ez a szélsőséges elmozdulás természetesen nem írható kizárólag a Jobbik számlájára, aki a már régóta fent lebegő labdákat lecsapta. Az akkor kormányon lévő pártok erkölcsi kérdésessége, tehetetlensége, rossz helyzetfelismerése, valamint az hogy a liberális erők olyan problémákról, mint a cigánykérdés, egyszerűen nem voltak hajlandóak tudomást venni, olyan kontrasztot alkotott, ami rengeteg (ha nem is volt MSZP-s vagy SZDSZ-es szavazókat, de olyan embereket, akik úgy érezték, hogy érdekeiket egy párt sem képviseli) a szélsőjobboldal irányába mozdított el.
  A Jobbik térnyeréséhez hozzájárult az emberek rendszerbe vetett hitének megrendülése is. Rengeteg ember csalódott az MSZP-ben, rengeteg ember csalódott most már a Fideszben is. Egy réteg pártatlanná válik, azonban egy (főként fiatal) réteg a Jobbikhoz fordul, annak ellenére, hogy ez a párt az egyetlen, ami a mocskolódáson kívül nem sok szakmaiságot tud felhozni.
  A választások után a Fidesznek meg lett volna rá az alkalma, hogy hatalmas támogatottságával megfékezze a szélsőjobboldalt. Ám a történelemből utoljára Kállay Miklósnál láthatott hintapolitikával (a sors iróniája hogy jelen esetben is éppen a szélsőjobb, és a konzervatív jobboldal között lengedezik a hinta) hol a Jobbikkal egy síkon, hol velük ellentétesen vélekedtek. Így az egészből talán ők jöttek ki a legrosszabbul, hiszen sok a fideszből kiábrándult, és így pártatlanná lett emberből lett jobbikos.
  Azonban a Jobbikban vannak olyasfajta korlátok, amelyek ahhoz vezetnek, hogy sohasem lesznek képesek valódi hatalomhoz jutni. Az egyik korlát éppen a szélsőségességükből adódik. A Jobbik szavazótáborának jelentős része 20-30 év közötti emberekből tevődik össze (valamint a 18-20 év közötti fiatalok köréből is rengeteg Jobbik-szavazó kerül ki), ám ez fölött sokkal nehezebben tudnak szavazókat megfogni. A Jobbik mögül hiányzik a komoly értelmiségi réteg, hiszen a trianonozással, a cigányozással, zsidózással nehéz megfogni a már kicsit olvasottabb és műveltebb embereket.
  A másik korlát pedig a politikailag abszolút komolytalanságából fakad. Olyan szellemileg nem megfelelő színvonalú felszólalások hangozhatnak el a Jobbik padsoraiból, mint például az ominózus tiszaeszlári vérvád felhánytorgatása, vagy amíg a volt liberális melegjogvédő Morvai Krisztina az egyik fő hangadója, egy olyan pártnak, ami nyíltan támadja a homoszexualitást, addig mindez szemfényvesztés marad, és a Jobbik (ahogyan ezt Fónagy János fogalmazta meg) oda sorolja magát, ahová sokan gondolják.
  Természetesen totális igazság nincs a világon, részigazságokból áll össze minden, így ebben az esetben is azt kell mondanom, hogy a Jobbiknak is vannak részigazságai. A teljes objektivitás jegyében megjegyzem, hogy a rendszerváltozás előtt is használt szó, a cigánybűnözés létező jelenség (ami nem azt jelenti, hogy a cigányok bűnöznek, hanem hogy vannak olyan bűncselekmények, melyeket tipikusan cigány származású emberek követnek el), valamint Izrael sem teljesen „Szent” föld, ahogyan ezt sokan beállítani próbálják.
  Összegezve: A Jobbik minden alkalmat megragad a mások feletti ítélkezésre (így a saját népszerűségének növelésére), a nemzeti öntudat kifordítására, oly módon való bemutatására, miszerint aki nem Jobbik-szavazó, az már nem lehet igazi magyar ember, stb. Jól lovagolja meg a politikai és gazdasági feszültség szele által gerjesztett hullámokat, de előbb-utóbb szélcsend lesz, és vissza kell úsznia a partra.