Bolondok Hajója

Manapság országunknak meg vannak a divatos ellenségei:  EU, multik, külföldi tőke, spekulánsok, Nyugat meg a többiek. Vajon tényleg ártalmasak számunkra? Vajon tényleg ilyen egyértelműen lehet őket hibáztatni azért, mert rosszul megy a szekér? Ha nem lennénk EU tagok, nem lenne Magyarországon külföldi tőke (befektetés), nem lennének külföldi multik, nemzetközi szerződéseknek nem vetnénk alá magunkat, jobb országban élnénk?

Képzeljünk el ezt az országot. Ha az állam cserben hagy, ha az állam sérti a jogaidat, hova mehetsz pereskedni? Sehova. Maximum nemzetközi szinten elítélnék az állam tettét, de ennyi. Mivel nem szólhatnak bele. Egy ilyen ország belügyeibe tényleg nem szólhatnának bele. De mi EU tagok vagyunk, mi NATO tagok vagyunk, mi ENSZ tagok vagyunk, mi engedjük a tőke szabadáramlását, követjük a globalizációt, a trendet. Sokan erre azt mondják: majmoljuk a Nyugatot. Ha praktikus télen kesztyűt felhúzni, és a szomszéd is húz fel kesztyűt, akkor ő most engem majmol, vagy csak ésszerűen viselkedik?
   A történelem során ahogy fejlődött a technika, úgy fejlődött a szállítás, egyre gyorsabb lett, egyre olcsóbb lett a szállítás, ami táptalaját adta a globalizációnak. Ki kéne bújnunk a globalizáció alól? Nem hiszem. Magyarország kicsi ország, mezőgazdasági adottságokkal – amire sajnos az egész nemzetgazdaságot nem lehet alapozni, főképp nem egy ilyen törpebirtokos rendszerben, köszönhetően a TSZ-ek szétverésének - , nem teheti meg, hogy kihúzza magát a világkereskedelemből. A világkereskedelemben félig részt venni pedig nem lehet. Hatékonyan nem.  Nézzük az első ellenségképünket: az EU-t. Erről már egy korábbi írásom is szólt, beléptünk, aláírtunk szerződéseket, elfogadtunk kötelezettségeket, így hát azokat be is kell tartanunk. Cserébe kapunk támogatásokat. Az EU költségvetésének legnagyobb kiadását a támogatások jelentik. Strukturális alap (Európai Szociális Alap, Európai Regionális Fejlesztési Alap) és Kohéziós alap (regionális versenyképesség és foglalkoztatás növelése) adja a támogatások jó részét. A támogatásoknak elenyésző részében részesülnek azok az országok ( pl Németország), akik a legtöbbet teszik be a közösbe, ellenben a kisebb országokkal (Görögország, Spanyolország, Írország) , akik jelentős támogatásokban részesülnek. Magyarország ugyanúgy kap támogatásokat. A támogatásokat nem országok szerint osztják ki, hanem a NUTS2-es régiók szerint ( NUTS rendszer: NUTS1-es szinten Magyarország 3 régióra bomlik, NUTS2-es szinten 7 régióra, NUTS3-as szinten pedig 19 megye+Budapest) ítélik meg hogy kinek jár. Az a régió, amelyiknek az előző három éves GDP/fő átlaga nem haladja meg az EU államainak átlagának 75%-át, az jogosult a támogatásra. Magyarországon egyedül a Közép-Magyarországi régió nem jogosult erre – Pest megye + Budapest, Budapest felhúzza a régiót, így hiába lenne Pest megyének is szükséges, Budapest javítja az átlagot). Az EU támogatási rendszere bonyolult, sok adminisztrációval járó feladat, aminek a végén aztán vagy eljut a pénz a jó kezekbe, vagy nem. A rendszer döcögve, de működik, sok kritikát kap, ami inkább a támogatási rendszer működésének hibáit érinti, mintsem azt, hogy nem törődik az EU a kis államokkal.  Mindenesetre nem nevezhetjük gyarmatosítónak, ha költségvetésének jelentős része a „gyarmatok” támogatását teszi ki.

   Tovább mennék a külföldi tőke és multinacionális vállalatok témájára, ez manapság legalább annyira közkedvelt téma, mint az EU. Bár az utca embere legalább annyira nem is ért hozzá, ha tehetné még a multivitaminokat is kizavarná az országból. Lehet ezt ennyire egyszerűen kezelni? Hogy multik haza? Nem. Elsősorban meg kell különböztetnünk termelő és kereskedelmi multikat. Az emberek többsége ha multikról beszél, akkor a T*scora gondol, mert elnyomja a helyi kiskereskedelmet, és megöli a piacot. A kereskedelmi multik tényleg károsak tudnak lenni a helyi kereskedők számára, de tegye mindenki a kezét a szívére. Azért az ember szidja szidja, de végül bemegy a Tescoba, hiszen olcsóbb, és minden egy helyen van. A multik adókedvezményeihez természetesen hozzá kellene nyúlni, de azt is csak finoman, hiszen csak a Tesco több mint 20 ezer embert foglalkoztat Magyarországon. Nem kellene szorítani annak a nyakát, akinek a keze 20 ezer ember nyakán van. Itt szeretnék elmagyarázni két fogalmat (mielőtt áttérnék a termelő multikra), ami felett nagyon sokan szemet hunynak, és csak mondják azt amit hallottak a tévében (Multik haza!) .  Egy Nobel-díjas svéd közgazdász nevéhez köthető ez a két fogalom, Gunnar Myrdaléhoz. Myrdal  kétféle hatást különböztet meg a regionális gazdaságokban: spread és backwash hatás. Spread hatásról beszélünk, ha a beruházás pozitív hatású, növeli a foglalkoztatottságot, iskolázottságot, szakképzettség szintjét. Ezt akkor éri el egy beruházás, ha helyi beszállítókat alkalmaz, helyi munkásokat alkalmaz. Hiszen így nő a foglalkoztatottság, a helyi lakosság jövedelemhez jut, amit helyben költenek el, sok cég biztosít ingyenes képzést a dolgozók számára, ez növeli a szakképzettséget. Ezzel szemben kell megemlíteni, a backwash hatásokat. A backwash hatás esetén az új beruházás negatív hatású a lokális piacra, például olcsó tömegcikkel elárasztja a piacot, tönkretéve a kézműipari üzemeket, ezzel több munkahelyet szüntet meg, mint amennyit teremtett, külföldi beszállítókat, esetleg külföldi embereket alkalmaz. A két hatást mindenképp együtt kell néznünk, a médiában általában csak a backwash hatásokat hangsúlyozzák ki azok a politikusaink, akik rossz színben akarják feltüntetni a multikat. Mivel az, hogy a backwash vagy a spread hatás az erősebb, az városonként, beruházásonként változik, ezért semmiképp sem lehet egy kalap alá venni minden multit. Például: bár a Tesco a helyi kiskereskedelmeket tönkreteszi, emellett sok magyar beszállítót (nagyjából 800-at) alkalmaz ( a 10 legnagyobb beszállítója 3-10 milliárd forintos forgalmat realizál csak a Tesconak köszönhetően) , a Spar szintén magyar beszállítókat alkalmaz. Láthatjuk, hogy nem lehet együtt kezelni minden multit, így egységesen nem is kiabálhatjuk: multik haza.

   Külföldi tőke? Röviden: Szükséges. Magyarország gazdaságát ma a vállalati szektor tudná beindítani. A beruházásokhoz mi kell? Hitel. Hitelt ki ad? A bank. A bank tőkéje a megtakarításokból adódik , ami lehet: lakossági, állami, vállalati, és külföldi. Mivel az állam deficites, a lakosság nagy része a törlesztő részletekkel küzd, így marad a külföld.