Bolondok Hajója

Egyértelműnek vehetjük-e, hogy egy esetleges adócsökkentés, pozitív hatású-e az ország gazdaságára? Növeli-e a fogyasztást? Felpörgeti-e a gazdaságot? Ami működött a szlovákoknál, működhet nálunk is? A közgazdászok közt is többféleképpen vélekednek az adócsökkentés makro hatásairól. Magukat ricardóinak nevező közgazdászok (David Ricardo után), úgy gondolják, hogy egy adócsökkentés nem feltétlenül okoz fogyasztás növekedést, hiszen az emberek egy mostani adócsökkentésben, jövőbeli adónövelést látnak. Az egyik kézzel ad, a másikkal elvesz az állam. Úgy néz ki, a magyarországi gazdaságpolitika a ricardói közgazdászokat támasztja alá.

   A Gazdasági Kutató Intézet előrejelzése szerint, 2012-re akár 3%os lakossági fogyasztás csökkenés is várható, ami cáfolja azt, amit sokan vártak az egykulcsos adótól: fogyasztás növekedés.
Egykulcsos adó. Hatalmas mértékű adócsökkentés, ezt el kell ismernünk. De mögé kell nézni a dolgoknak, melyik réteg kapott több pénzt kézhez? Havi bruttó 210 ezer forintos jövedelemig mindenki kevesebbet kapott kézhez, efölött mindenki jól jár. (minél többet keresett valaki, annál jobban). Igazságosság. Igen. Igazságos, hogy megszűnt a progresszív adózás. De nem gazdaságos. A proporcionális adó – tehát mindenki ugyanolyan adókulccsal adózik, függetlenül az adóalaptól – nem most lett volna a legmegfelelőbb. Ha Magyarországon virágzik a gazdaság, (vagy legalábbis kevésbé döcög, mint most) akkor megtehettük volna ezt a lépést. De Magyarországon az átlagbér 219 ezer forint. 540 milliárdos lyukat ütött a költségvetésbe az, hogy a havi 210 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkezők jobban járjanak. Tehát jórészt a gazdagabb, tehetősebb réteg. Miért nem generál ez fogyasztást?

   Nézzük meg, miből áll egy nettó 100 ezer forintos jövedelemmel rendelkező polgár kosara, és miből egy nettó 400 ezer forintos jövedelemmel rendelkező honfitársé.
100 ezer forintból az ember kifizeti a számlákat, a lakbért, megveszi a szükséges élelmiszereket, mindennapi használati tárgyakat (zsebkendő, tusfürdő stb.), és máris elszállt a 100 ezer forint. Ellenben aki 400 ezret kap kézhez, ő is ugyanúgy az alapokat megveszi, de ezenfelül még megengedheti magának, hogy elmenjen egy étterembe, moziba, vegyen új ruhákat, ami ma sokak számára luxusnak számít.Ha a gazdagabb rétegnek kedvezően csökkentünk adót, ők már nem jelennek meg nagyobb arányban a fogyasztásban, már így is csak a luxus cikkek közt „válogatnak” (sarkított példa, hisz ha valakinek 400 ezer a fizetése, de sok a törlesztője, máris ugrott a téma) , viszont ha egy 100 ezres keresetű, 20 ezer forinttal többet kap, máris megteheti, hogy jobb minőségű élelmiszereket vegyen, vehessen akár egy könyvet is, vagy egy új ruhát, nagyobb mértékben jelenne meg a fogyasztásban, a jövedelem változás hatására.

   Mindeközben a tehetősebb réteg adócsökkentését, a teljes népnek kell kifizetnie. Chips-adó, ingatlanadó, baleseti adó, ebadó, áfa emelés és még sorolhatnánk… Miért jutott ez épp most az eszembe? Matolcsy György megpendítette a 30%os áfa kulcsot. A 27%os áfa kulcs is egyelőre csak vissza fogja a fogyasztást,nem beszélve az üzemanyagok jövedéki adójának növeléséről – amit a kormány már 300 forintos benzinár mellett követelt, hogy csökkentse az akkori kormány, most a 400 forintos mellett, még rá is emel - , így láthatjuk, hogy hangozhat nagyon szépen a 16%os adókulcs, és az óriási adócsökkentés, ha ennek az árát a magánnyugdíj-pénztári tagok, nyugdíjas rendőrök, mindennapi fogyasztók, átlag jövedelem alatt keresők, és az autósok fizetik meg.  Úgy gondolom, nincs egyensúlyban a mérleg. Ezen az oldalon már nincs bőr, amit nyúzzanak az emberről. A túl oldalon. Ott még van.